Egy jó olaszt, nemcsak egy hithű olasz hazafi akar enni, hanem a magyar ember is megkívánja néhanapján. S ha e mellé még egy kis napfényre, vízre és toszkán szellőre is vágyunk, akkor nem kell mást tennünk, csak le kell sétálnunk a Belgrád rakpartra, ahol valóban megérint bennünket a legnagyobb olasz tartomány, fűszerillatú lehelete.
A Trattoria Toscanaban jártunk egy napsugaras délben, ahol megízlelhettük a hamisítatlan, olasz konyha remekeit. S hogy miért éppen Toscana? Mert egyszerű, friss és jó, a kilátást pedig a pazar Citadella és az öreg Duna adja. Kell ennél több ahhoz, hogy valóban remekül érezzük magunkat délidőben, Pesten?
Ráktatárral kezdtünk, paradicsomlevessel folytattuk, ezek mellé pedig forró, fokhagymás kenyeret haraptunk, ami külön kedvenc, nem lehet abbahagyni az evését, még akkor sem, ha a gazdag paradicsomleves teljesen eltelít. Úgy készítik, ahogy kell: belefőzött kenyérrel, parmezánhánccsal és bazsalikommal. Veszélyes, csakúgy, mint mindaz, ami utána következett. Friss rák és branzino egyenesen a halpiacról, ahonnan hetente kétszer érkezik az áru, egyikben sem találtunk kifogást, pedig nagy kritikus hírében állunk. Sajnos ezen ízvilág mellé – akárhogy is déltájt topog az óramutató – nem illik limonádét kérni, feltétlen egy könnyű, olasz fehérbor dukál. De eztán érkezett csak az igazi övön aluli merénylet a konyha felől.
A nők örökös harca a kalóriákkal még az urak számára ismeretes. Minden kisasszony karcsú kíván maradni, miközben olyan dolgokról mond le, mint a fokhagymás, forró pizzakenyér, vagy a remegő panna cotta. Mi nem is eszünk ebből minden nap, és megfogadtuk, hogy csak olyan helyen rendelünk desszertet, ahol a pincér azt mondja: nem tud ajánlani, mert minden kiváló. Ezért kértünk rögtön a panna cotta mellé egy ráadás sajttortát, diétázó lelkünk legnagyobb bánatára, ugyanis egyetlen morzsát is vétek lett volna belőle otthagyni.
No de önmagában a jó konyha igencsak kevés ahhoz, hogy egy étterembe visszatérjenek a vendégek. A szerviz milyensége, és az enteriőr hangulata adja a jó koszt mellé azt, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egy étterem 12 éven keresztül fennmaradjon és szeressék a delikvensek. A családias és baráti hangvételű kiszolgálással és hangulattal egyaránt meg voltunk elégedve. Ajánljuk mindazoknak, akik el akarnak bujni romantikázni, vagy kellemes csevejre kívánja hívni a baráti társaságát. Elégedettség és stílus garantálva!
Szöveg: Szentesi Évi
Fotó: Siető Gábor
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez