Kövess minket Facebookon.
Krausz Dominika
Sokféle érzést különböztetünk meg. Leginkább a szerelmet és a gyűlöletet illik jól elkülöníteni. Bár, akik nagyon értenek az érzésekhez azt vallják, hogy ez a két érzés nincs is olyan távol egymástól.
olvass tovább„Igazából a szeretet vesz körül minket”. Ezzel a mondattal fejezi be az Igazából szerelem című film elején a narrálást Hugh Grant. Manapság azonban sokszor lehet a benyomásunk az, hogy sokkal inkább az erőszak és a gyűlölet, mintsem a szeretet az, ami átjárja mindennapjainkat. Ezt halljuk a tv-ben és a rádióban, ezt látjuk a az újságok címlapjai, egyre többet hallunk szexuális bántalmazásról, családon belüli erőszakról, az abúzus mindennemű módjáról, függetlenül attól, hogy fizikai tettek vagy csak verbális formában valósul meg.
olvass tovább
Király Eszter
Ha a nő szeret, akkor beszél hozzád. Akkor tombol, kiabál, hisztizik, sír, elpanaszol, kérdőre von, magyarázatot vár, és gondolkodás nélkül, az arcodba borítja a sérelemzuhatagot. Nem burkolózik némaságba, nem hagyja, hogy az értetlenség, csendes, kommunikációmentes, különálló, gyűlölet-szigetekre sodorja az egykori szép szerelmet.
olvass tovább
Varga Maja
Frenák Pál számomra mindig is a bátorságot és a nyersességet jelentette. Egy másvilágot, ahol nincsen nő és férfi, ahol nincs ész vagy szív, ahol nincs semmiféle erkölcsi dilemma, ahol nincsenek veszekedések, ahol nincs gyűlölet, undor és szeretet sem. Egy olyan világ, ahol nincsenek különbségek, de hasonlóságok sem. Csak létezünk, s olykor lélegezni is elfelejtünk.
olvass tovább
Vörös Eszter
Neveltetésünk során megtanulunk szépíteni a szavakon és a gesztusokon, melyekkel a nemszeretem dolgokra utalunk, egészen odáig, amíg hajlandóak vagyunk elhinni, hogy a gyűlölet valójában nem is létező dolog. A gyűlölet ellentéte a szeretet, úgy másoké, mint önmagunké. Önmagunk szeretete azt jelenti, hogy elfogadjuk teljes valónkat. Ha megtanuljuk magunkat elfogadni, másokat is könnyebben tudunk majd szeretni.
olvass tovább
Király Eszter
Tudom, hogy olvasod. Ki kell azonban ábrándítsalak, téged soha nem akartalak megszólítani ezzel a levéllel, mert valójában önmagamnak írtam. Hogy végre, utoljára kilélegezzem a dühöt, a frusztrációt, a bűntudatot, és a gyűlöletet. És belélegezzem a közönyt. Érzelmi ridegtartásban éltem melletted, és bevallhatom, már a kezdet kezdetén éreztem a zsigereimben, valami nagyon nincs a helyén ebben a furcsa kapcsolatban.
olvass továbbA Gyűlölet amolyan jós, ahogyan a Truffaut-féle Négyszáz csapás. Az ottani 58-as utalás a későbbi hatvannyolcra, és párhuzamban az a brutális világkép, amelyet Kassovitz fest, olyan szomorú történet, amely kikerülhetetlen és szinte maróan realista, anélkül, hogy teret engedne bármilyen boldog befejezésnek.
olvass tovább
