2. Varga Maja írásai



Egy köszönömmel és egy kérek szépennel bármit elértek

Minden ember más és más, ebben mindenki egyetért. A vendéglátóipar és a kereskedelem az, ahol ezek az eltérések egy egységbe fordulnak át: jó, és rossz értelemben egyaránt. Mintha az itt dolgozók fejére rá lenne írva, hogy velük bármit meg lehet tenni, mert mindent elviselnek. Lehet bunkózni, lehet nem köszönni, lehet okoskodni, lehet kiélni a belső frusztráltságot, lehet hülye kérdéseket feltenni, hiszen az eladó/pultos azért van, hogy mindent elviseljen. Vagy el lehet mesélni egy egész élettörténetet, igen, ilyen is van, de ez még a jobb variáció.

olvass tovább

Azzal nem tudod elkerülni a fájdalmat, ha kitérsz az érzéseid elől

Ezt a címet A Döntésből merítettem, amit Edith Éva Eger írt, és a januári kis könyvklubom könyve volt. Amikor elmeséltem x-nek, hogy erről a könyvről fogunk majd beszélgetni január végén többedmagammal együtt, nem értette, hogy lehet egy ilyen durva, Holocaust könyvről beszélgetni, mivel szerinte ez annyira fajsúlyos, hogy a mai ember nem nagyon tudja az ilyesmi történéseket igazán átérezni. Lelkileg megterhelő, olvasni durva, de ennyi. Sosem értem az ilyesmi kifejtést. Szerintem az ember mindent át tud élni, ha engedi magának, hogy átélhesse. Ha nem csak nézi kint az utcán a felkelő napot ahelyett, hogy bemenjen a házba.

olvass tovább

Mi alakítjuk - így vagy úgy - a társadalmat

Nem irodalmi kritikának készült ez a cikk, és nem is az lett: távolról sem. Viszont egy-egy bekezdésbe bekérette magát Marie Aubert könyve, az Igazából nem ilyen vagyok. Az írónő a lehető legszebben mutatja be, hogy mi mindannyian küzdünk belül valamivel: hogy mindenkinek vannak démonai.

olvass tovább

Volt már részed olyan kapcsolatban, ahol egyikőtök elvárása nagyobb volt, mint maga a szerelem?

Egy beszélgetés folyamán jöttem rá, hogy mennyire idegenérzés direktmódon beszélgetni a párkapcsolatról, mármint ez alatt azt értve, hogy amikor az egyik fél sokkal direktebb és szántszándékosabb módon törekszik a saját fejében kialakult tökéletes párkapcsolat felépítésére anélkül, hogy valójában érdeklődne és megismerné a másik személyiségét és gondolatát és életét. Konkrét példának legyen a társkeresőapplikáció.

olvass tovább

A testedet folyamatosan szeretned kell?

Mintha attól függne egy jó párkapcsolat, hogy a felek olyanok, mintha éppen most léptek volna ki egy divat magazinból. Hogy is vagyunk mi Nők? Akármennyire is tisztában vagyunk magunkkal, akkor is vannak olyan napok és időszakok, amikor nem vagyunk elégedettek a testünkkel. Akkor is vannak olyan időszakok az életünkben, amikor nem jó érzéssel tölt el minket a tükörbe nézés, vagy a ruhapróbálás a boltokban, a melltartóról nem is beszélve. Amikor azt is nehezünkre esik elhinni a párunknak, amikor azt mondja, hogy mennyire szép vagy.

olvass tovább

Nincs jogod elhasználni az érzéseimet csak azért, mert nem mersz önmagaddal szembenézni

Azt mondja, eltűntem, és érzed a súlyát annak, ahogy rád igyekezne rakni a terhet, mert még mindig nem érti, miért is szükséges önmagunkkal szembenézni. A saját képzelt valóságát, a valódiságtól való menekülésben van még mindig ahelyett, hogy felvállalja azt is, ami róla szól és nem csak rólam, nem csak a másikról. Meg sem hallja a másikat, hiszen nem kompatibilis azzal, ami a fejében zajlik. Mennyire hajlamosak vagyunk – mindenki, kivétel nélkül – ennyire bezárni magunkat, nem igaz? Lezárni valahogy a problémának tűnő kapcsolatokat, érzéseket, a másikat tűzve olykor a nyársra, persze, amikor megengedjük magunknak a feldolgozásokat, akkor a következő szintek egyike a beismerés lesz, amikor is megvalósul az, hogy valójában pont annyira vagyunk mindketten hibásak, amennyire senki sem. Külön emberek vagyunk, külön szívvel, múlttal, belső iránytűvel: mások a normalitásunk, az elfogadásaink, a megszokásaink, a megküzdési szokásaink. De ide el kell érni: a gyógyulást el kell kezdeni. Visszatérve az első mondatokhoz: a másik önmaga védekezésében hamisnak tartja, hogy minden két emberen múlik olyan szinten, hogy egymás viselkedését reagáljuk le tudat alatt. Nemcsak verbális, hanem fizikai párbeszéd is zajlik azok emberek között, akik az adott kapcsolatban vannak. Ha konstans szorongás van bennem miattad, akár 1%-ban is, és ezért nincs meg az a teljes bizalom, akkor igenis meg kell vizsgálni a másiknak is, hogy mit tesz ő ezért? De fordítva is igaz. A kapcsolatok párbeszédek: hangosan és halkan egyaránt, s ha ez nem működik, akkor fog minden kicsúszni a lábunk alól. Egymásra reagálunk. A barátság, egy szerelmi kapcsolat is két ember folytonos kommunikációja akkor is, ha a látható térben éppen csend van és káosz.

olvass tovább

A bizalom nem jutalom és nem is nyeremény

Nem szabadna általános tényként kezelni, hogyha éppen jól viselkedsz, akkor megkaphatod. Csak manapság tűnik olyannak a bizalom, mintha olcsó játékszer lenne? Mintha ki kéne érdemelni, hogy megkaphasd, hogy bárkinek is odaad, hiszen mint egy aranycikesz, ezt sem lehet csakúgy meglátni, ez sem való mindenkinek: persze, ez a része még normális is lenne, de közben hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha mi irányítanánk, és kényünk kedvére húzhatjuk ki a kalapból vagy épp vonhatjuk el valakitől, hiszen ki más dönthetné el, hogy kiben bízunk meg és kiben nem, ha nem mi magunk, nem igaz?

olvass tovább